Amikor elmész meginterjúvolni egy híres embert, - még ha te magad is híres vagy - nem kopoghatsz csak úgy az ajtóján, és mondhatod, hogy Helló, stb. Sarah Miller vagyok. Szeretem a filmjeidet / zenédet / TV műsorodat, megbeszéljük az életedet, aztán leírom. Persze. Jó lenne a medence mellet is ülni.
Halottam, hogy Kelly Clarkson nagyon kedves és szeret beszélni, de ő akkor is egy nagy popsztár. Szóval minden el van rendezve. Időpont kijelölve. Terv kigondolva. 
De amikor megérkeztem az új ABC show, a Duets forgatására, arra számítva, hogy valamelyik szervező fog odajönni hozzám, maga Kelly Clarkson jött ki az öltözőjéből, hajcsavarókkal a fejében, virágos ruhában. "Szia, Kelly vagyok, - mondta - örülök, hogy megismerhetlek!"
Az arcomra szegezte az édes barna szemeit: "Olyan ismerős vagy." Amikor mondtam neki, hogy bizonyára ő is összekever a híres színésznővel, Ally Sheedy-vel, nevetve megkérdezte, honnan jöttem, bár ennek semmi köze nem volt az interjúhoz. "Massachusetts gyönyörű. Szeretem Bostont. Nemrégen voltam egy Red Sox meccsen." Amikor azt mondtam Clarksonnak, hogy azt hiszem már láttam egy videót az eseményről a Youtube-on, ismétt nevetett: "Azt, amelyiken éneklünk? És azt hiszem már be is voltunk rúgva?" Majd megfogja a ruháját a nyakánál: "Istenem, ugye milyen iszonyat dögös? Most szaladt le az asszisztensem érte a Target-be. Egész csinos, ugye?"
"Nagyon aranyos." - mondtam és mosolyogtam. De közben nagyon zavarban voltam: ő annyira nyitott, kedves és szép, de mégsem hiú. Nem is beszélt még a hajcsavarókról (szerintem nem is tudja, hogy ott vannak). Szóval, a nő, aki hat dalt énekel a 25 legjátszottabb közül az iPod-omon, itt áll velem az öltözője előtt, és úgy beszélgetünk, mint egy koktél partin. 
A valóság visszatért az énekesnő menedzsere, Narvel Blackstock személyében, a déli úriember, aki épp csak, hogy elvette Reba McEntire-t (kettő a 25 legjátszottabb dal közül!). Jött, hogy elvigye Clarksont a próbára, félbeszakítva a beszélgetésünket. 
"Nagyon szeretném ezt csinálni, de muszáj komolyan figyelnem erre" - mondta Clarkson, és készült menni. "Azt hiszem, ez nem olyan népszerű ebben a szakmában, de..." - vállat vont és elment. Nos, számomra még ez is nagyon népszerű.
A Duets csodás forgatási helyszíne hűvos és csendes, harmónikus kapcsolat a világűr, egy igazán drága esküvői kápolna és egy Led Zeppelin lézershow között. A műsor premierje májusban lesz, és abban esetben, ha eddig nem követted volna figyelemmel, itt a koncepció: Clarkson, Robin Thicke, Jennifer Nettles és John Legend együtt járja Amerikát, meghallgatva a jövendőbeli előadókat. Mindenki választ két embert, akivel együtt fog dolgozni, egyfajta Kapitány és Tenille / Mary J.Blige és Method Man változata az Idol-nak, a versenyzők kiesnek a műsor előrehaladtával, és a végső győztes kap egy lemezszerződést.
A partnereivel Clarkson két szerepben látható: a középiskolás kórus könyörületes vezetője és az ugartó nagytestvér. Ő és Jason Farol, egy nyurga, kisfiús, 23 éves kaliforniai, a Come What Whay cimű gyönyörű balladát éneklik a Moulin Rouge-ból. Clarkson többször gratulál Farol-nak a figyelemre méltő magas hangjai miatt, de le is szídja a szemkontaktus hiánya miatt. Finoman kezdődik: "Ne felejts el rám nézni"- mondja, de pár perc múlva már "Hé, ne felejts el rám nézni!", majd "Elnézést, de én dögös vagyok! Hé! Azt hiszem, muszáj lesz feltennem a hajcsavarókat a műsorra is. Ki gondolná, hogy az amerikaiak nem tudják, hogy milyen rphadtul szexi is vagyok jelen pillanatban? Jason, nézz rám!" 
A következő, Clarkson másik duett partnere, Jordan Meredith, 24 éves, Wisconsin-ból, a Take My Breath Away című Top Gun szerelmes balladával. Hirtelen (ne felejtsük el, hogy ez a két kiscsaj egy szerelmes balladát énekel) rózsaszín felhők jelennek meg a háttérben. Clarkson ismét mentor módba vált: "Jordan, ne felejtsd el, hogy meg kell mutatnod magad a közönségnek. Gyönyörű vagy, látni akarnak!" De nem tud sokáig komoly maradni: "Oké, zenés bárok, zenés bárok", énekli a dallamra, miközben Gloria Swansonosan megy a színpadon, Meredith szintén, és "én jövök itt, te mész ott, majd itt találkozunk, és jön a nagy leszbikus jelenetünk - ah, igen, ez kell nekem!" Marx Brothers féle gőgös arcot vág, és közli, hogy túl csendes a mikronofja - ezen még nekem is hangosan kell nevetnem. Majd elénekelnek egy versszakot akapellában, hogy megmutassa, milyen harmónikusan hangzanak együtt. Ez annyira gyönyörű volt, hogy még az én szemem is könnybe lábadt!
A próbának vége, bementünk Clarkson öltözőjébe. A tincsei leengedve, kutyái, - a labradoodle Joplin, és a máltai Security -  a széken, elvesz egy Pepsit. Rákérdezek arra a leszbikus mondatra: "Ó, tudod vannak olyan pletykák, amik szerint leszbikus vagyok!" Nevet, átnyúl az asztalon és kikapja a kezemből a Mini Snickers-t. "Ne edd meg. A kutyám szájában volt. Ha még egyszer elkaplak, hogy ilyet csináltok, kapni fogtok! Mindegy. Van barátom, Brandon Blackstock, Narvel fia, Reba McEntire mostohafia." Ismét ott a hangjában az a kis county beütés, amikor azt mondja, hogy "bálba megyek Bobbal, a farmer Jones fiúval! A harmincadik születésnapomon pulykát sütöttünk, mert ezt akartam." Levesz egy táskát a hűtőszekrényról, és három Butterfingers-t (csokoládé, hasonlít a Snickers-re - a szerk.) tesz a telefonom mellé: "Csak szólj, ha kérsz még."
Clarkson Burlesonban, Texasban nőtt fel, ezt és egyéb részleteket már ismerünk az Idol előtti időszakról: a középiskola után a lány állást vállalt a Six Flags-ben, Los Angelesbe költözött, és amikor elkezdett dalokat írni, talált egy munkát és tisztességes lakást, elment vacsorázni, és mire visszatért, a lakása leégett. Amikor bekerült az Idol-ba, nem csak szerette volna megnyerni, szüksége is volt rá.: "Úgy voltam, hogy csak mondd meg, mit kell tennem, hogy megnyerjem, és megteszem." A műsortól mindent megkapott, amiről álmodott - 10 Top 10-es dal, 20 millió eladott album -, de nyugalmat nem hozott. "A legnehezz dolog ebben a szakmában, hogy ne hagyd el önmagadat" - mondta, és örül, hogy miután végig küzdötte magát több produceren és menedzseren, elkészítette ötödik albumát, a Strongert, olyan emberekkel, akik olyannak fogadják el, amilyen. "Az emberek úgy gondolják, hogy miden popsztár követnie kell bizonyos szabályokat, én meg azt gondolom, hogy szóval, te azt mondod, hogy popsztár vagyok, de így talán ez nem igaz."
Az egyik ilyen szabály szerinte az, hogy LA.-ben kell élnie: "Amikor az emberek arról panaszkodnak, hogy milyen rossz ott élni, én csak annyit kérdezek, hogy akkor miért teszed?" Clarkson egy nashville-i lakásban élt a Vanderbilt egyetem közelében, majd Los Angeles-be jött dolgozni. A Legtöbb barátja nem híres. Csak nagyon kevés hírességgel barátkozik: Blake Shelton, Miranda Lambert és McEntire, aki szinte már családtag. "Nagyon szeretem őt," - mondta -  "de a mostohafia a barátom."
Az élet Nashville-ben tökéletesen megfelel arra a célra, hogy a játékban maradjunk, mégse zúzzon össze minket. "Bár én egy pop énekes vagyok, az életem mégis inkább egy country énekesére hasonlít." Ez a divatra is vonatkozik. Bár a zenei listákon Katy Perry-vel és Lady GaGával versenyzik, őt nem érdekli, hogy egy hasonló stílus listán hanyadik helyen áll. Igaz,  van néhány márka, amelyikért ő is kislányosan rajong. A Miss Albright táskájából előhúz egy maroknyi YSL szájfényt minden féle színben, és azt mondja, hogy a "megszállotjuk". Ő is nagy rajongója az alakformáló ruháknak.  "Olyanok, mint a beépíthető Spanx-ek (testformáló ruhadarabok gyártója - a szerk.)"
Hangsúlyozza, hogy ő nem olyan lány, akinek az örökkévalóságig tart, míg elkészülődik. "Felteszek egy Hank Williams, Patsy Cline vagy Rosemary Clooney bakelitet, - nem mintha én is egy menő indie-rock-os ember lennék, de szeretem azt, ahogy hangzik - és felveszek egy pólót meg egy farmert. Texasban gyakorlatilag farmerben születünk." Ő azonban sose jelent még meg hatalmas frizurával, órási körmökkel és komoly sminkkel, ami általában a farmer velejárója. "Én csak beszárítom a hajamat, szempillaspirált és szájfényt teszek fel, és már készen is vagyok. Sose szerettem a hosszú körmöket. Olyan Ollókezű Edwardosak."
Blackstock jön, hogy tudassa velem, Clarksonnak mennie kell a fodrászhoz és a sminkeshez: a műsor hamarosan kezdődik. Clarkson egyetért velem, hogy szükségünk van még öt percre. Úgy látszik, még szeretné összefoglalni az egészet, és ő ezt így csinálja: "Én csak egy normális lány vagyok." Azt hiszem, úgy érti, hogy attól, hogy ő híres, még nem szuper-divatos (bár eléggé csinos volt a Billboard Awards-on abban a piros Roberto Cavalli-ban),  nem ijesztően kifinomult (imádnivaló, hogy ennyire rajong a rohadtul szóért - frickin' angolul) és nem sikerül minden képe tökéletesen. Ő egy lány, akinek a legnagyobb álma egy napon kiadni egy karácsonyi albumot. Így nézve a dolgot, hihetetlen, hogy belőle jön ki az a hang, amit az előbb hallottam. 
Miközben a cuccaimat pakoltam, Clarkson elmesélt egy történetet: "A Duets múltkori próbáján egy versenyző sírva fakadt. Azt mondta, hogy mindent feladott, hogy itt lehessen, és most fél. Vissza emlékezve az Idol-os időkre, ott én is csak féltem, és tudtam, hogy van mit veszítenem. Mondtam neki: 'A félelem? Ez az erőd ebben a szituációban. Használd, mert ez a te tüzed.' "
És nekem megint könnybe lábadt a szemem, ezen a napon másodszor. Már csak egy kérésem volt, és Clarkson igennel válaszolt, igen elénekelhetjük közösen a Pistol Annie's Hell on Heels-ének a reflénjét. Kétszer is elénekeltük, majd Clarkson tapsolt és ivott egy korty Sprite-ot. "Ez vicces volt. Te is rohadtul szereted ezt a dalt?"